El se hiszem!
Ha valaki azt mondja nekem, hogy ez ennyire nehéz, nem hiszem el! Nagy-nagy nehézségek árán, de végül úgy tűnik látom az alagút végén a fényt, avagy itt a kijárat!
Tegnap "Pajcsik" segedelmével kialakult a blogom végleges ruhája. Végre ez a picit káoszba hajló,de valami fura módon harmonikus vintage egyveleg megszületése jött létre tegnap. A történetről csak annyit, hogy valami nem igazán volt kerek az Én blogomban. Már amikor elkészítettem a blogot is nem értettem miért nem tudom változtatni a hátterem. Valami hibát észlelt a rendszer, rendre minden kattintás után. Persze nem adtam fel minden héten újra és újra próbálkoztam mindennel. Már odáig süllyedtem, hogy a kódokat manuálisan gépeltem be (ezt most így visszagondolva el se hiszem!), DE SEMMI!!! Na aztán jött a segítség! Hát mondanom sem kell valami nagyon, de nagyon nem stimmelt! Valami rejtélyes okból kifolyólag hiányzik a blogon egy opció amit nekem persze használnom kellene. Jöttek a programozók a mindenféle szak tudorok, de a blog ruhája valahogy csak nem változott. Persze Én már kezdtem igen türelmetlen lenni, hisz az eddigi ruhája nem igazán tükrözi ki is vagyok valójában. Most, hogy végre hátradőlhetek és nem ezen gond megoldása foglalja le, a nem túl sok szabadidőmet, vére jobban elmerülhetek az alkotás adta szabadidőmben. Nem tudom ki hogy van vele, de Én valahogy a régi dolgok újra életre keltésében és a régi szépségek újra születésében hiszek. Lassan lesz más is mint textil hisz most pakoltunk ki egy házra való csecsebecsét. Már látom magam előtt a csecsebecsék új-régi alakját és érzem a boldogságot már csak a tervezgetés édes gondolata pillanatában!
